Továbbképzések önkénteseinknek

Akadémiai tréner képzéseinket évente három alkalommal szervezzük meg önkénteseinknek.

Ám mit is jelent ez számunkra?

Beszéljenek most az élmények szavakba öntött formában…

 

 „…Sokan sokféleképpen hívják. Vannak, akiknek Sehol-sziget, vannak, akiknek az Üveghegyen túli táj, vannak, akiknek templom, másoknak pedig az óceán. Nekem az időn kívüli táj, ami folyton vándorol, és bárhol bármikor felbukkanhat: egy vasárnap délután, vagy egy esős novemberi napon, megszülethet a szerelemben, vagy egy tó partján a tüzet nézve, főleg nyáron, de leginkább ősszel, néha persze télen is, és tavasszal mindig, és a színe is változó, meg az illata is, csak egyetlen dolog biztos, ha megtaláljuk olykor, akkor egészen halványan, de pillanatokra megérezzük az örökkévalóságot. Ebben a térben születik a zene. És a csend. Itt lakozik a tánc, és ez a kreativitás hazája, a szépség és a katarzis otthona. Itt fúj a Jóreménység szele, és ide járnak megpihenni a hősök, és itt a logika is elszunnyad kicsit, mert elringatja az érzék…

…Bizony ám! Bent munka folyik. De nem holmi szedett-vedett, össze-vissza, erre-arra nevetés. Itt komoly munkafolyamat történik! Aki nem hiszi járt volna utána. De elég ha a kulcslyukon szemlélődik az ember, máris feltűnik valami. Éppen tudatosítanak!

Valószínű papírrepülőkkel is találkozunk majd. Ezek nem akármilyen repülők, hiszen szavakat szállítanak a szélben. Nem is szavakat, gondolatokat. Nem is gondolatokat, érzéseket, vágyakat, amik velünk élnek a mindennapokban, csak elfeledkeztünk róluk. De szerencsére itt jó szél fúj, és felrepíti őket, hogy mindig szem előtt lehessenek.

Szóval van ez a hely. Ami mindenkinek máskor jelenik meg és tűnik el. De mint minden helynek, ennek is vannak hívószavai. És a Nagyító az egy ilyen szó. Nemcsak a helyet hívja, hanem az embereket is. És csupa nevetés meg komolyság egyszerre. És színvonal! Szín is, meg vonal is…

 

„Hogy kinek ajánlanám ezt a lehetőséget? Bárkinek. Bárkinek, aki nyitott, szeret emberek között lenni, szeretné jobban megérteni az emberek, csoportok működését. Szeretne minél proaktívabban részt vállalni a saját és közössége életében, ehhez nem fél tanulni és megismerni önmagát. Egyszerű feladatnak tűnik, de valójában óriási kihívás. Erőt kíván, de sokszorosan megtérül a magunkba fektetett hit…”