Továbbképzések önkénteseinknek

Akadémiai képzéseinket évente két alkalommal szervezzük meg önkénteseinknek.

Télen Tihanyban, nyáron pedig általában Galyatetőn.

 

Ám mit is jelent ez számunkra?

Beszéljenek most az élmények szavakba öntött formában…

 

 „…Sokan sokféleképpen hívják. Vannak, akiknek Sehol-sziget, vannak, akiknek az Üveghegyen túli táj, vannak, akiknek templom, másoknak pedig az óceán. Nekem az időn kívüli táj, ami folyton vándorol, és bárhol bármikor felbukkanhat: egy vasárnap délután, vagy egy esős novemberi napon, megszülethet a szerelemben, vagy egy tó partján a tüzet nézve, főleg nyáron, de leginkább ősszel, néha persze télen is, és tavasszal mindig, és a színe is változó, meg az illata is, csak egyetlen dolog biztos, ha megtaláljuk olykor, akkor egészen halványan, de pillanatokra megérezzük az örökkévalóságot. Ebben a térben születik a zene. És a csend. Itt lakozik a tánc, és ez a kreativitás hazája, a szépség és a katarzis otthona. Itt fúj a Jóreménység szele, és ide járnak megpihenni a hősök, és itt a logika is elszunnyad kicsit, mert elringatja az érzék…

…Bizony ám! Bent munka folyik. De nem holmi szedett-vedett, össze-vissza, erre-arra nevetés. Itt komoly munkafolyamat történik! Aki nem hiszi járt volna utána. De elég ha a kulcslyukon szemlélődik az ember, máris feltűnik valami. Éppen tudatosítanak!
 

Valószínű papírrepülőkkel is találkozunk majd. Ezek nem akármilyen repülők, hiszen szavakat szállítanak a szélben. Nem is szavakat, gondolatokat. Nem is gondolatokat, érzéseket, vágyakat, amik velünk élnek a mindennapokban, csak elfeledkeztünk róluk. De szerencsére itt jó szél fúj, és felrepíti őket, hogy mindig szem előtt lehessenek.

Szóval van ez a hely. Ami mindenkinek máskor jelenik meg és tűnik el. De mint minden helynek, ennek is vannak hívószavai. És a Nagyító az egy ilyen szó. Nemcsak a helyet hívja, hanem az embereket is. És csupa nevetés meg komolyság egyszerre. És színvonal! Szín is, meg vonal is…

 

„Hogy kinek ajánlanám ezt a lehetőséget? Bárkinek. Bárkinek, aki nyitott, szeret emberek között lenni, szeretné jobban megérteni az emberek, csoportok működését. Szeretne minél proaktívabban részt vállalni a saját és közössége életében, ehhez nem fél tanulni és megismerni önmagát. Egyszerű feladatnak tűnik, de valójában óriási kihívás. Erőt kíván, de sokszorosan megtérül a magunkba fektetett hit…”