Dr. Galuska László Pál

A Nagyítóval való összeköttetésem olyan régi, hogy a kezdetei már szinte a ködbe vesznek. 1997-ben már egészen biztosan részt vettem a szervezet munkájában. Ebben az évben végeztem pécsi a Janus Pannonius Tudományegyetemen magyar szakos bölcsészként, de a Nagyító két alapítóját Vikor Csabát és Gesztes Olympiát sok évvel korábbról ismertem és szerettem. A hozzájuk fűződő barátság miatt kezdtem el csoportvezetőként és támogatóként a munkájukba bekapcsolódni.

A Nagyító hangulata, értékrendje azonban gyorsan magával ragadott. Az a fiatalos, rugalmas, baráti jellegű közösség, amely a kezdettől körülvett, nagyon inspiratív és felszabadító volt. Egészen más miliő, mint amilyet korábban fiatalok képzésével foglalkozó szervezeteknél tapasztaltam. Sok meghatározó emlék köt a szervezethez, amit itt tapasztaltam, nemcsak a világlátásomat, de a személyiségemet is formálta, rengeteg értékes emberrel találkoztam, további szép, értékes barátságaim szövődtek.

Akkoriban még kevés tapasztalattal, de nagyon sok lelkesedéssel dolgoztunk, mára a Nagyítóban sok-sok tudás és tapasztalat gyűlt össze, de szerencsére kezdeti hangulat, a nyitottság, a fiatalos lendület, az érzékenység és személyesség változatlanul él. Ezek azok az értékek, amelyek számomra a Nagyítót máig vonzó szervezetté teszik. Ezért volt számomra nagy öröm és megtiszteltetés, amikor felkértek arra, hogy vállaljam el a Nagyító Kuratóriumának elnöki tisztét.

Jelenleg a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karán dolgozom, leendő tanítókat és óvodapedagógusokat oktatok, a Nagyító egyfajta menedék, ahová feltöltődni járok, és egy ügy, amelyért felelősséget, elkötelezettséget érzek.