Ditzendyné Frank Mariann

Barátságból indult és sokéves együttműködés lett belőle. Örömmel mondtam igent a kuratórium munkájában való részvételre, mert egy olyan szervezetről van szó, amely a hosszú évek során megmaradt az eredeti küldetésénél és folyamatosan megtudott újulni benne.

Irígykedve tekintek mindig azokra, akik igazán fiatalon találkozhattak a szervezettel, és ma nagyítósnak mondhatják magukat. Nekik több idejük volt a nagyítós létben, nekem már csak a “komolykodás” jutott.

Bár a mai rohanó világban ritkán adódik, mindig öröm nagyítósokkal találkozni. Jó lenne, ha minden középiskolás megtapasztalhatná azt a hangulatot, és foghatná azt az értékrendet, amit csak a rendkívüli osztálykirándulásokon vagy a Cipőfűzőkön lehet átélni.

Trénerként, szervezetfejlesztőként és közösségi fejlesztőként járom az országot, teszem a dolgom, ahol szükség van rám. Két középiskolás “nagyfiú” édesanyjaként élvezem a kamaszkor minden csetlését és botlását.
Egyikük már átesett a Nagyítóval való első találkozáson.