Andrea Mewaldt – Zilvinas Gailius: Ifjúsági csoportvezetők gyakorlati kézikönyve (2005)

Kipp-kopp

Leírás: A csoport körben ül székeken. Egyvalakinek nincs széke. Ő a kör közepén áll, és annyit mond a csoport egy tagjának, hogy „kipp”, vagy „kopp”, vagy „kipp-kopp”. Akinek ’kipp”-et mondott, annak a bal szomszédja nevét kell bemondania, míg tízig nem számolunk. Ha „kopp”-ot hall az illető, a jobb szomszédja nevét kell megmondania. Aki nem tudja megmondani a szomszédja nevét időben, helyet cserél a kör közepén állóval. Ha azt halljuk, „kipp-kopp”, mindenki helyet cserél. Aki középen állt, megpróbál egy üres széket elfoglalni, aki pedig nem talált helyet, bemegy a kör közepére.

FIGYELEM! (…) a vezetőnek figyelnie kell azokra, akik nem elég gyorsak. Ha a vezető tudja, hogy vannak ilyen emberek, inkább ne ajánlja a játékot. Nincsenek győztesek és vesztesek, a hangsúly az ismerkedésen van.

MEGJEGYZÉS: A névjátékok után más bemelegítő játékok is szükségesek ahhoz, hogy a csoport elkezdhesse a munkát.

Ismerkedés a környezettel

CÉL: Megismerkedni a környezettel, amelyben dolgozni fogunk.

MEGJEGYZÉS: A módszert egyénileg, párban vagy csoportosan is alkalmazhatjuk. A vezető céljától függően különbözőképpen szervezhetjük a munka menetét. Ha körül akarjuk járni a környéket, több időre lesz szükség, de az itt szerzett benyomások, a körülöttünk élő emberekkel való beszélgetés, a városnézés nagyon fontosak. Ha kevés időnk van, elegendő behozni a körbe egy-egy szimbólumot. A csoportnak meg kell ismernie környezetét, ahol dolgozni fog.

Feladat: Hozzunk be a gyűlésre egy szimbólumot vagy tárgyat, amit a környéken találtunk, tegyük le a kör közepére, és mondjuk el a többieknek, mi az pontosan.

VÁLTOZATOK: Meg kell találni a legotthonosabb és legkedvesebb helyet az épületben, vagy az udvaron, ahol a gyűléseket szervezhetjük. A helyet be kell mutatni a csoportnak, és megindokolni, miért ezt választottuk.

Jégszobor

CÉL: Kreativitás, spontaneitás fejlesztése.

LEÍRÁS: A csoport először meghatározza a helyzetgyakorlat témáját, pl.: „Kisgyerek fagylaltot vásárol”, vagy „Családi ebéd a közös asztalnál” stb. Az egyik tag elkezdi játszani a szituációt, egy másik tag bekapcsolódik, megváltoztatja, kiegészíti azt, új szituációt teremt. Játék közben nem beszélünk. A csoport többi tagja sorban áll és vár, amíg ő is bekapcsolódhat a szituációba. Aki először bekapcsolódik, ezt mondja: „Változz jégszoborrá!” Ekkor azok, akik eddig játszottak, mozdulatlanná dermednek. A soron következő csoporttag megteremti a saját szituációját. Ezután a szereplők felélednek és folytatják az improvizációt. Ha a szereplők közül valaki elfárad, és nem kíván tovább játszani, a sor végére áll. Így mindenki megteremti saját szituációját, a sor elején álló mindig „Változz jégszoborrá!” jelszóval változtatja mozdulatlanná a szereplőket.

MEGJEGYZÉS: Improvizációs játék, nem mindennapi tevékenységre ösztönöz.

MEGJEGYZÉS: A vezető ne szakítsa félbe a játékot mindaddig, míg látja, hogy a tagok kreatívak, és élvezik azt. Ha jól megy a játék, sok örömet hoz a csoportnak. Azonban vannak olyan csoportok is, amelyek nem tudnak felszabadultan játszani. Ha lehet, gyakran játsszuk a játékot, fejleszti az egymás iránti érzékenységet, a megértést, és összhangot teremt.

Milyen megfigyelők vagyunk?

LEÍRÁS: A csoporttagok körben ülnek, háttal a kör közepe felé. Becsukják a szemüket, és megpróbálnak visszaemlékezni egymás bizonyos tulajdonságaira, pl. kinek van kék szeme, világos haja, kin milyen színű ruha van, stb. Ezután a csoporttagok arccal befelé ülnek, és pontosan megfigyelhetik egymást. Fontos, hogy később megoszthassák érzéseiket és gondolataikat.

REFLEXIÓ:Mennyire tudtam emlékezni a dolgokra?

Mire emlékszem könnyen és mire nehezen? Miért?

Jazz koncert

CÉL: Egymásra figyelés, összhang elérése.

LEÍRÁS: A csoporttagok körben ülnek, csukott szemmel. Mindenki koncentrál, csöndben vagyunk. Valaki elkezd dúdolni egy dallamot. A többiek is elkezdik dúdolni, énekelni, suttogni saját dallamaikat. Kialakul egy vezető dallamvonal, amit a többiek dallama kiegészít. Jóllehet improvizálunk, figyelhetünk a csoport közös dallamvonalára, témájára. A dallamok néha egybecsenghetnek, majd újra elválnak, a közös ritmus és hangszín megtartása fontos.

MEGJEGYZÉS: Különösen ajánljuk nap végén, a munka befejezése után. Mikor ezt a játékot játsszuk, feltétlen jó hangulatban kell lennie a csoportnak. A gyakorlat után nem szükséges reflexió.

MEGJEGYZÉS: A koncert addig tartson, ameddig jól érezzük magunkat! Csak akkor hagyjuk abba, ha lankad a figyelem!

VÁLTOZATOK: A jazz koncertet hangszerekkel is játszhatjuk, de csak akkor, ha mindenki maga választja meg a hangszerét. Nagyon érdekes feladat lehet kiválasztani és megalkotni saját hangszerünket (pl. konyhai felszerelésekből, vagy más háztartási eszközökből)

MEGJEGYZÉS: Ha az utóbbi változatot választjuk, hagynunk kell időt a hangszerek összegyűjtésére (kb. 30 percet).

Mit akarok?

CÉL: Érezni, érteni és kifejezni kívánságainkat.

LEÍRÁS: A vezető kitalál egy témát, a csoporttagok pedig a szobában sétálnak. Közben erősen koncentrálnak, gondolkodnak, milyen ötleteket kelt bennük a téma, mi jut róla eszükbe. Egy kis idő múlva a csoporttagok közeledhetnek egymás felé, üdvözlik egymást, pár szót válthatnak a gondolataikról. A beszélgetés után újra séta következik, majd megint üdvözöljük egymást, arra gondolunk, hogy mindannyian önálló személyiségek vagyunk, és nagyon határozottan kimondjuk: „ÉN”. Megint séta következik, ezután pedig ezt mondjuk megállás után: „Én azt akarom”.

MEGJEGYZÉS: Ez egy előkészítő gyakorlat a döntéshozatalhoz. Nagyon fontos, hogy a csoporttagok megtanulják elmondani, mit szeretnének. Csak akkor találunk jó megoldást egy kérdésre, ha tudjuk, mit szeretnének a csoporttagok.

REFLEXIÓ:Ki tudtam-e magamat fejezni, mikor azt mondtam: „ÉN” és „Én azt akarom”?

Éreztem-e különbséget a két kifejezés között?

Kinek a szemébe mondtam könnyen, hogy „Én azt akarom”?

Máshol is ki tudom mondani, hogy mit akarok, vagy csak ebben a csoportban?

Páralakítás:

ESZKÖZÖK: fonal

MEGJEGYZÉS: A vezetőnek tisztán kell látnia, miért osztja fel a csoportot párokra. Legtöbbször az ember maga választja meg partnerét. Ilyenkor olyan partnert ajánlatos választani, akit még nem nagyon ismerünk, de érdekel bennünket. Néha szükséges, hogy a partnert teljesen véletlenszerűen válasszuk ki, ilyen estekben ún. „varázsigét” mondunk.

Egy lehetséges mód a partner megtalálására:

Egyszínű fonalból levágunk darabokat. A vezető a kezében tartja a fonálköteget úgy, hogy csak a fonálvégek lógjanak ki a markából. Mindegyik résztvevő megfog egy fonalvéget. Azok lesznek párban, akik ugyanannak a fonaldarabnak a végét fogták meg.

Kiscsoportok alakítása

Mindegyik csoporttag beletesz valamit egy nagy táskába. Valaki kihúz a táskából 4-5 tárgyat, és a kihúzott tárgyak tulajdonosai alkotnak egy csoportot.

Fórum Színház (August Boal alapján)

CÉL: konfliktushelyzet elemzése, megtapasztalása, a konfliktusmegoldás különböző lehetőségei. A konfliktus enyhítése, kiutak keresése.

ESZKÖZÖK: Ruhák, díszletek, tárgyak, melyek az előadáshoz szükségesek.

LEÍRÁS: Bevezető: „Az úgynevezett Fórumszínház Argentínából származik. Ez a rosszkedvűek színháza, interaktív színház, ahol a nézők is részt vesznek az előadásban. Talán a mi csoportunkban is vannak rosszkedvű, lehangolt emberek, konfliktusaik vannak az iskolában, otthon, vagy éppen itt a csoportban. Most itt az alkalom, hogy beszéljenek nehézségeikről, konfliktusaikról. Igyekezzünk közösen megoldást találni a problémáikra.”

Aki szeretné, hogy eljátsszuk a konfliktusát, leírja a helyzetet, és kiválasztja a szereplőket. A szituációról tudjuk, hogyan végződik, de a megoldást nem ismerjük.

1. lépés

Eljátsszuk az egész szituációt elejétől a végéig (jelen helyzet).

2. lépés

A színészek elismétlik a történetet. Ha valaki a nézők közül úgy érzi, meg tudná változtatni az események folyását, és így képes befolyásolni a végkifejletet, azt mondja: „Stop!”. Felmegy a színpadra, és leváltja valamelyik szereplőt. Ezt bármelyik néző megteheti. A játék végén a csoport közösen megbeszéli a szituációt.

REFLEXIÓ: Mit változtattunk meg?

Milyen változtatások segítettek a konfliktus kimenetelében?

A reflexió után a szituációt többször újrajátsszuk, míg meg nem találjuk a legjobb megoldást a konfliktusra.

Csoportmasszázs

CÉL: relaxáció, a nonverbális kommunikáció megtanulása.

LEÍRÁS: A csoporttagok körben állnak, oldalukkal a kör közepe felé, egymás mögött, nem egészen egy kinyújtott kartávolságnyira egymástól. Mindenki az előtte lévő hátát masszírozza, ahogy éppen tudja. Senki nem beszél, mindenki jelekkel adja tudomására masszőrjének, mely mozdulatok kellemesek, melyek nem. Nem szabad elfelejtenünk, hogy „én is masszírozok, és engem is masszíroznak, ezért figyelnem kell az előttem állóra, ugyanakkor jeleznem kell a mögöttem állónak.”

Egy kis idő múlva mindenki megfordul. Most „én masszírozom azt, aki engem masszírozott, és engem masszíroz az, akit én masszíroztam.” A masszázs után mindent megbeszélhetünk, visszajelzéseket adhatunk egymásnak, tisztázhatjuk a csoport nehézségeit.

Életvonal

Kiscsoportok számára ajánlott.

CÉL: Saját személyiségünk fejlődésének felismerése.

ESZKÖZÖK: Papír, ceruza, filctollak, vízfesték, kréta.

LEÍRÁS: 1. lépés

Egy papírlapra mindenki felrajzolja életének vonalát, a legfontosabb eseményekhez egy-egy pontot téve. Ugyanerre a papírra felírjuk azoknak a személyeknek a nevét, akik a legnagyobb hatással voltak ránk életünkben. Mindegyik név mellé odaírunk egy kifejezést, ami az illetőre legjellemezőbb volt (vagy amit mondott nekünk).

2. lépés

Mindenki bemutatja a csoportnak saját életvonalát.

MEGJEGYZÉS: Az „Életvonal” gyakorlat segítségével érzékeljük, hogy a személyiség fejlődése mind személyes tapasztalatainktól, mind a másokkal közösen megélt tapasztalatoktól függ. Felismerjük a többiek saját fejlődésünkre gyakorolt hatását. Az „Életvonal” segítségével rádöbbenünk: „Meg tudjuk oldani problémáinkat, és jóllehet nem tudunk mindent megváltoztatni, bizonyos dolgokért felelősséget vállalhatunk.”

A gyakorlat intenzív. Legjobb, ha egy egész napot szánunk rá. Ha végeztünk vele, ne kezdjünk új témába, inkább játsszunk vagy pihenjünk!

MEGJEGYZÉS: Az „Életvonal” jelentheti csak a múltat, de jelentheti a múltat és a jelent, vagy a múltat, jelent, és jövőt is egyben

Krónika

CÉL: A csoportfoglalkozásokon nyert tapasztalatok reflexiója, értékelése.

MEGJEGYZÉS: Ha a csoport hosszabb ideig volt együtt, feltétlen értékelni kell a teljes intervallumot, melyre kiválóan alkalmas ez a módszer.

LEÍRÁS: Feladat: rögzítsünk a falra mindent, ami fontos volt számukra a csoporttagok együttléte során (tárgyakat, fotókat, posztereket, jegyzeteket, kollázsokat, rajzokat, szimbólumokat, melyek a legfontosabb élményekre, eseményekre emlékeztetnek minket). Mindezeket következetesen, kronológiai sorrendben függesszük fel a falra, a napok és szemináriumok sorrendjében.

Miután mindent a falra pakoltunk, a csoport leül és megbeszéli a „krónikát”.

MEGJEGYZÉS: a „krónikára” nézve felfedezhetünk bizonyos fő irányvonalakat, bizonyos vonulatokat. (pl.: a csoporttagok személyes fejlődésének vonulatát, közös csoporttevékenységeket, projektek fejlődését stb.)

REFLEXIÓ:

Melyek az általános benyomásaink?

Mit értünk el közösen?

Milyen fő csoportosulásokat tudunk megkülönböztetni?

A csoport milyen fejlődésen ment keresztül?

Mi olvasható ki a „krónikából”?

Mit nem csináltunk még meg?

Mi az, amit szeretnénk megtartani, és magunkkal vinni a tapasztalatok közül?

Jókívánságok

IDŐ: A csoport nagyságától függően.

ESZKÖZÖK: Papír (A/4), cellux, íróeszközök.

LEÍRÁS: Bevezető: „Minden, ami elkezdődik, egyszer véget ér. Mielőtt elválnánk egymástól, általában valami jókívánságot mondunk a másiknak, talán olyasmit, amit eddig nem sikerült elmondanunk. Ezért most jókívánságokat írunk egymásnak, melyeket mindenki hazavihet. Ha szomorúak vagytok vagy magányosak, vegyétek elő ezeket a kis papírokat, és emlékezni fogtok arra, hogy vannak, akik számára fontosak és kedvesek vagytok. Meg fogtok lepődni, mennyi jóság van bennetek, és mennyi mindenre képesek vagytok.”

Mindegyik csoporttag hátára ráragasztunk egy papírt, amire a többiek ráírják jókívánságaikat. A végén, ha valaki szeretné, a körben ülve hangosan felolvashatja a neki szánt jókívánságokat.

—————————————————————————————————————–

DÖK, HÖK

„Csupán egyetlen államforma kedvez a nagykorú embereknek, a demokrácia. A valódi demokrácia ugyanis nagykorú polgárok alkotta társadalom lehet. Ennek eléréséhez viszont állampolgári nevelésre van szükség.(…) a demokrácia csak akkor tud kibontakozni és megszilárdulni, ha az emberek többsége részt vesz kialakításában és életében.(…) a demokrácia társadalmi meggyökereztetésére irányuló törekvésnek soha nem szabad véget érnie. Minden egyes új nemzedékkel meg kell értetnünk a demokrácia értékét és értelmét, máskülönben ugyanis a demokratikus berendezkedés elveszíti életerejét és megkövül. Ennek megakadályozásához feltétlenül szükség van az állampolgári képzésre, amely tehát állandó feladat.”